| gen. |
átáll (vhová, во что-л., на что-л.); átér átjut (vmin, vhová, что-л.); átháramlik; átjön; átjut (átmegy); átkel (gyalog, через что-л.); átkerül; átlép (vmit, vmin, через что-л.); átmegy (vmin, через что-л.); átpártol vkihez vkitől (к кому-л. от кого-л.); átragad betegség átrág (vkire, к кому-л.); átsétál; átszármazik; áttér (átv is); átterjed; keresztülmegy (áthalad); lép (magasabb osztályba, rendfokozatba); megy vhová (vmilyen célból); mehet; menni; ment; vmire beszéd közben tér (на что-л.); terelődik (átmegy vkire, vmire); túlér (átjut); túllép (árkot); túlmegy (vmin, что-л.) |
