| gen. |
abajgat (kiabál, óbégat); beordít (vhová, куда-л.); bőg (üvölt, kiabál); bömböl (üvölt, kiabál); iázik (szamár); kiabál (vkire, на кого-л.); kiált; kiáltoz; kiáltozik; lekiabál (откуда-л. вниз); lekiált (откуда-л. вниз); ordít (vkire, на кого-л.); ordító (на кого-л.); pitypalattyol (fürj); pofáz; pofázik (sértőn, nagy hangon beszél); rákiabál (на кого-л.); rákiált (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); ráordít (на кого-л.); rikolt (kiált); rikoltozik (kiáltozik); kiáltva szólít (кого-л.); üvöltözik |
