|
|
| gen. |
elröppen (hang stb); felcsap (láng, tűz); felcsapódik láng, füst (láng, tűz); feltör (folyadék, gáz); kicsap (pl láng); kicsapódik (pl láng); kihatol; kiszabadul (folyó, gőz kitör); kiszakad (teljesen kijön); kiszakítja magát (vhonnan, из чего-л.); kitör (kat is); kiverekszi magát vhonnan (pl a tömegből, из чего-л.) |
| fig. |
elreppen; feltör (szó, sóhaj); kitör (szó, sóhaj) |
| fig., uncom. |
kiszakad (szó, sóhaj) |
|
|
| gen. |
hány (hányás fogja el); kicsikar (vkitől, у кого-л. что-л.); kierőszakol (kicsikar); kifacsar (у кого-л. что-л.); kiforgat (kitép, kidönt); kiforszíroz; kihúz (kiránt); kikap (kitép, kiszakít); kiragad; kiszaggat (kitépdes); kiszakít (kitép); kitép |
| fig. |
kikényszerít (mosolyt, elismerő szót stb); kitép (érzelmet, emléket stb.) |
| vulg. |
okád (hány); okádik |
